Mivel személyesen nem ismertem Őt, így csak az én szemszögemből, és magyarországi viszonylatból nézve tudom őt jellemezni. Hihetetlen számomra a halála, és annak esetleges (öngyilkossági?) inditéka, vele együtt egy korszak, egy korszellem halt meg.
Jól emlékszem azokra az időkre, amikor a Nirvana és a jó kis rockbandák uralták a zenei toplistákat. Az emberek is sokkal mosolygósabbak voltak, nem volt kirekesztettség, mindenki pozitívan nézett előre, a jövőbe.
Az egész korszellem másabb volt, öröm volt ilyen környezetben felnőni. Öröm volt hallani a rádióban a grunge -és rockdalokat, amik még ma is megállják a helyüket. Akkoriban öröm volt koncertre menni, mert nem az a vadállat tömeg gyűlt össze, akik valami alantas célból kiszemelnek valakit a tömegben, vagy eszetlenül pogóztak, hanem mint egy osztály, vagy egy közösség, figyelve a másikra, a normális keretek között buliztak.
Nem tudom, Amerikában milyen volt az élet. De az onnan jövő zene alapján az akkori fiatalság minőségi kultúrterméket kapott.
Kurt hirtelen halálával a rockzene egy korszakának lett vége, onnantól a hip hop majd a nyálas tinibanda-pop lett a menő. A rockzene azóta is száműzetve van a rádiókból és a zeneadókról.
Vajon ha Kurt élne, milyen zenei stílusokban próbálta volna ki magát?
Nem tudni.
De utolsó zenei búcsúként itthagyta nekünk az Unplugged-akusztikus koncertfelvételeket, amivel bizonyította, hogy a profibb, nem túl vad zenei hangzásban is megállta (volna) a helyét.
Vajon az elmúlt 19 év a zeneiparban milyen sokat veszített nélküle?

Az Isten nyugosztaljon, Kurt, reméljük megtalálod békédet.